A vég, avagy egy új kezdet?

Gondolom, már mindenki elgondolkozott azon, hogy vajon mi vár ránk halálunk után? Ezen nem azért szoktam gondolkozni, mert el akarok menni, hanem mert inkább nem félek tőle.
 De vajon mi is lehet utána? Sötétség? Esetleg egy virágzó élet? Senki sem tudhatja, viszont sokan (köztük én is) hisznek abban, hogy a vég egy állomás egy sokkal szebb, magasabb rendű élet előtt, az adott Istennel. Így bele gondolva ezt a helyet elég sokféle névvel illetik az emberek, csak bele kell gondolni: Isten öle, A Paradicsom, mennyország, (sátánista szemmel pokol), és a többi. De vajon mi lehet ott? Ezt mi valószínűleg nem fogjuk tudni elmondani senkinek miután ott töltöttünk egy időt, de addig megtapasztalni sem tudjuk ameddig el nem ér a végzet. 

Én hiszek ebben a helyben és pokolnak nevezem :D Ti mit gondoltok erről? Illetve ha nem tartjátok valósnak, miért? :)

Beteljesülés

Az ember sosem érheti el a legjobbat, de talán pont ebben rejlik a beteljesedés. Miért? Én szentül azt állítottam, hogy senki sem tud beteljesülni, és rendíthetetlen indokaim voltak/vannak emellett, például bármit is tűzöl ki célnak, azt elérheted, de azután is lesz valami, valami nagyobb, tehát nem érheted el a tökéletességet, a beteljesedést. DE: rájöttem arra, hogy talán pont ebben kéne keresni, lehet, hogy az út a célhoz maga a beteljesedés, lehet, hogy a boldogság a beteljesedés, és ez mindenkinek más. Na most akkor mi van!? Most jön az, hogy talán pont azzal teljesedem be, hogy rájövök erre, de a másik gondolkodás szerint meg mégsem, mert tovább lehet vinni a gondolatmenetet. TEHÁT, létezik is meg nem is, hogy kinek hogyan, és miben nyilvánul meg? Döntsétek el!

Rossz sáv, lehetséges baleset.

Éppen ma történt, hogy mentem Előszállásra a temetőbe anyáékkal (Dunaújvárosból), mert ugye halottak napja van ami automatikusan temetőjárást jelent. A papírgyári út felől kanyarodtunk ugye Előszállás felé, ahol ment előttünk egy Suzuki márkájú autó, idős sofőrrel, és nem csak hogy lassan ment volna, hanem rossz sávból kanyarodott le Apostag fele. Ebben az volt a durva, hogy még tábla is mutatja, hogy melyik a jó sáv amelyikről ki kell kanyarodni (ugye amiben mi álltunk). Ezek után a következő gondolatunk az volt hogy "jesszus, még jó hogy nem jött semmi" mivel ha valaki pont akkor jön, akkor nem hogy csak egy "kis" balesetet okoz, hanem még a buszközlekedést is megbénítja arra a napra a városba befelé. (Kifelé azért nem mert ugye az a másik sávból történik.) De nem jött senki szerencsére, így hála az égnek, ott mindenki épségben megúszta, mondjuk belegondolva akármi is lehetett volna belőle.

Mi lett az emberekkel? Avagy a fordított pszichológia átka

Éppen nézelődök face-en, látok egy megosztást ami egy anorexiás lánnyal kapcsolatos bejegyzésre mutat. Már csak a kommentek miatt is megnyitottam. Ugye mindenki tudja, hogy az anorexia egy nagyon csúnya pszichikai betegség, ami fokozatosan alakul ki, és nagyon nehéz kigyógyulni is belőle, mint általában minden olyan betegségből, ami az elménkkel, gondolkodásunkkal kapcsolatos. de most nem is ez a lényeg.

A kommenteket olvasva előkerült hideg is, meleg is, de hasra csapással számolva a "kiemelt" kommentek 70-75%a negatív.

az emberek nagy része szánalmasnak tartja, vagy csak szimplán annyit ír hogy: "fuuu, de bűn ronda ez a fogyatékos :P"

Ennek így se füle se farka. Az orvosok, pszichológusok próbálnak segíteni rajtuk, erre jönnek a parasztok, és köcsögösködnek. Negatív véleménnyel semmire nem fognak menni ilyen esetekben az emberek, így csak rosszabb lesz, és aki azt gondolja hogy a fordított pszichológia az ilyen jellegű betegségeknél működik az téved. Mondok még példát hogy hol nem jó a fordított pszichológia: Például a tanulásnál, iskolákban, mivel ha a gyerek elkönyveli hogy rossz tanuló, az is marad; vagy például a személyiségkovácsolásnál, mivel ha erősebb nem lesz tőle a személy, akkor inkább belezuhan egy "gödörbe ahonnan nehéz, vagy egyedül lehetetlen kimászni, és egy idő után az ember már nem is akar próbálkozni mert beleun. Mondjuk ettől csak rosszabb lesz a kívülállók, családtagok, barátok viselkedése, és mikor kiderül hogy nem úgy gondolták akkor általában már késő, lehet, csak egy sebhely őrzi az emléket, de ennél sokkal komolyabb következménye is lehet. és így jutottunk vissza a pszichés betegségekhez amelyek közé tartozik a... igen! Az anorexia, és ezennel vissza is érkeztünk a kezdőtémához ;)

Ja! És ne feledjétek! Rohadtul de nem mindig a szülő a hibás! Lehet régen például túlsúlyos volt és sokat piszkálták érte, és erről anyuci és apuci lehet nem is tud ;)

Erről a témáról nem nagyon akarok tovább beszélni egyenlőre.

A bejegyzést amiről mind ez eszembe jutott ITT találhatjátok. (Nem ironikus hogy egy diétával, étrenddel, fogyással kapcsolatos oldalon van? :D)

Vallási mizéria, világszemlélet

Hali! :DD
kezdhetném olyan kérdésekkel hogy kinek milyen napja volt ma meg ilyenek, de nem fogom, mivel ma egy film olyan mértékben kiverte nálam a biztosítékot a vallásom miatt hogy le lettem kussolva X). ez a film a "Démonok között" volt.

DE! Mielőtt elkezdek mesélni a filmről egy kicsit mesélek a vallásomról :D

Már majdnem hogy fél éve annak, hogy azt vallom, amit. Spirituális Sátánista vagyok (erről tovább tudsz olvasni magyarul itt, illetve angolul itt), ami megtévesztő lehet a sok sztereotípia miatt (ez alatt például az állat kínzást és vagy gyermek/ember áldozatot értem), ami miatt az egész témát utánaolvasás nélkül elítélik ahogy van. De nem is ezt akartam kihozni ebből. Szóval, vissza az eredeti témához. A dolgok amik leginkább leírják ezt, a meditációk, csakra gyakorlatok, és a mentális elő fejlesztése. Ez a három dolog összefügg, összetartoznak. Ezen kívül van még sok minden, de azt a linkekben megadott oldalakon egyszerűbben meg lehet találni, hosszú lenne ide leírni.

Vissza a filmhez:

A filmben adott egy család, akik vesznek egy házat, és egy pár akik nagyon vallásosak, segítenek az embereknek akik paranormális vagy annak tűnő dolgokat látnak, és adott egy "démon" által megszállt ház. A család megveszi a házat, beköltözés után ugye az első éjszaka nyugodt, majd később előjönnek a jelek hogy valami nem oké. (furcsa hangok, bűz, repkedő/leeső tárgyak stb...) A család anya közben elmegy egy parajelenségekkel (konkrétan a vége alapján megszállással) kapcsolatos előadásra, amik az a pár tart. Az előadás végén segítséget kér tőlük.... A vége az, hogy a család anyát megszállja a démon( ami konkrétan egy "boszorkány" szelleme), és megpróbálja feláldozni  a két legfiatalabb lányát. [itt jön a képbe hogy a Sátánista vallásban a gyerekek különös védelmet élveznek, úgymond szentek szóval ilyen szóba sem jöhetne] Itt a hős pár kiűzi belőle a démont [akik általában nyugodtak (mármint a démonok)], aztán happy end, ismét boldog mindenki.

Elegem van abból hogy mindenki csak egy oldalát látja minden ilyen szarnak (már elnézést a kifejezésért), mindenki elkönyveli magában hogy a démonok gonoszak, mert így születnek és a többi és a többi. Pedig ha belegondolunk, akkor mindenki okkal gonosz, például egy gyerek akit zaklattak kortársai, később ő is nagyobb való színűséggel fogja zaklatni akkori kortársait, mert szerinte ez a menő. Vagy gondoljuk az iskolai gyilkosságokra, amikor egy diák megöli társait, mert kirekesztették, úgymond megölték belülről. Ritkán, de lehet ilyet hallani a hírekben. Ha ez alapján vesszük a démonokat magukat, akkor az jön le, hogy szemet szemért. Ezért ne ítélkezz rögtön az ilyesmiről, + lehet valakibe beletaposol a véleményeddel, mert van akin nem látszik hogy sátánista lenne, lehet, sőt... bitztos hogy én is megtapostam most pár embert a véleményemmel.

(A keresztényektől ezért a cikkért elnézést, de én ezt gondolom, csak a vallásukkal akadnak gondjaim, az emberekkel nem, ameddig nem próbálnak áttéríteni.)

én lennék a másik :D

A nevem Nagy Laura, mondjuk nem szeretem ha a nevemen hívnak, de ez egyéni probléma :D X).
Mint tibi, én is köszöntöm az idelátogatókat, és hát igen, én is úgymond magamat fogom megosztani mint ő. Az z ő ötlete volt maga a blog igazából :D

Volnék én

Nevem Talpai Tibor, üdvözlöm az ide látogatókat! Azért hoztam létre ezt a blogot, hogy megoszthassam Veletek magamat. Nos... Kezdődjék a játék!